Építsünk egy komoly áruházat. Ügyes kampánnyal csalogassunk be sok vevőt. Ha már bejöttek, a "csali termék" mellé ajánljunk még újabb és újabb vonzó vásárolnivalókat. Minden lehetséges módszerrel (látvány, zene, kedves és segítőkész eladók) tegyük élménnyé a vásárlást. Amikor pedig végre telerakták a kosarukat és fizetni szeretnének, rejtsük el jól a pénztárakat, változtassuk akadálypályává a pénztárhoz vezető utat, a pénztár csak egyetlen fajta kártyát fogadjon el, csak kanadai dollárral lehessen fizetni...
Képtelenség? Akkor miért gondolják egyesek, hogy hasonló módszereket megengedhetnek maguknak az interneten? Sok e-kereskedő komoly gondot fordít a marketingre, vonzó "kirakatot" készít, támogatja a kényelmes "kosaras" vásárlást - közben
- megfeledkezi a megfelelő fizetési felület kialakításáról,
- nem kínál fel fizetési alternatívákat,
- nem elemzi fizetési felületének működését,
- a "pénztár" optimalizálásával nem javítja boltja működését.
Magyarországon még az e-kereskedelem hajnalán kialakult a nézet, hogy a magyar vevő bizalmatlan az online fizetéssel szemben, a magyar vevő ragaszkodik az átvételkor történő fizetéshez. Miközben egyes kereskedők továbbra is ilyesmivel áltatják magukat, a hazai vásárlók egyre jelentősebb összegeket fizetnek ki online ...többnyire külföldi kereskedőknek.
A valódi kérdés ma már nem az, kell-e online fizetési megoldást kínálnia egy e-kereskedőnek, hanem inkább hogy hányfélét, milyen módon. Kártyás fizetés? Online átutalás? Előre feltöltött elektronikus "pénztárca"? PayPal? Emelt díjas SMS? Tudomásul kell venni, hogy a megfelelő fizetési módszerek kiválasztása, a vásárlási folyamatba leginkább illeszkedő fizetési felület kialakítása az e-kereskedelmi stratégia meghatározó része.
Egy "igazi" áruházban ritkán hagyja ott az ember a megrakott kosarát a "bénázó" pénztár előtt. A weben csak egyetlen kattintásnyira van a konkurencia.
